• MEGTISZTULÁS CSAK FORRADALOMMAL
  • Forrás: baranyai józsef  a   rendszerváltás titkos forgatókönyve című műve

  • Idézet az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatából:  "Az Egyezmény egyáltalán nem engedi meg a vélemény nyilvánítás szabadságának korlátozását a politikai beszédek, vagy az általános érdeklődésre számot tartó kérdések körében.”


  • MEGTISZTULÁS CSAK FORRADALOMMAL



    A nyolcvanas évek második felére egy olyan új lerendezettség jött létre, amely ugyan magában hordozta a káosz elemeit, de ugyanakkor kitisztultak a szándékok, az erőviszonyok. Kimondani senki nem akarta, de mindenki tudta, hogy csak egy forradalom hozhatna olyan mélyreható változást, amely a mindent behálózó, a társadalom minden szövetébe behatoló korrupt parancsuralmi rendszert képes egy új rendszerrel felcserélni és igazi megtisztulást hozni.

    Az 1956 utáni időszakban egy magyarországi forradalom, egy rendszerváltó forradalom kezdetének, kitörésének ideális időpontja március 15-e lehetett volna. Egy kezdeti fellobbanásra, a gyújtószikra hatásának már érzékelhető méretekben történő tovaterjedésére az 1973. március 15-i ünnepség szolgáltatott valós példát.

    Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc 125., Petőfi születésének 150. évfordulójára a pártvezetés különleges operatív cselekvési tervet készített, nem szerette volna ha megismétlődnek az 1972. március 15-i zavargások. Az egyik nagy trükk az volt, hogy a március 15-e, március 21. és április 4. megünneplése a forradalmi ifjúsági napok elnevezésű rendezvénysorozat keretében egybekötve történik majd, ezzel március 15-ét kiemelik a fókuszból, így annak csökken a jelentősége, hangsúlya.

    Trükkökben nem volt hiány. A pártvezetés másik nagy ötlete az volt, hogy nem Budapesten, hanem vidéken, Kecskeméten tartják a forradalmi ifjúsági napok megnyitóját. Alaposan felkészültek a rendezvények biztosítására, mozgósították a rendőrséget, a munkásőrséget és a KISZ rendfenntartó alakulatának szerepét betöltő Ifjú Gárda egységeit. Hiába volt a trükkös felkészülés, a teljes körű mozgósítás, mégis bekövetkezett az amitől Kádárék rettegtek. 

    Kádár és környezete már 1972-ben értetlenül fogadta a zavargásokról szóló jelentéseket, azt a garázdaságra hajlamos egyének, huligánok rendbontásának minősítették, melyben értékelésük szerint tisztességes állampolgárok nem vettek részt.

    Kecskeméten ugyan nem, de Budapesten és Szegeden a március 15-i ünneplés tüntetésbe ment át. A mintegy ötezer fős tömeg többszöri felszólításra sem hagyta el a teret. Kisebb-nagyobb csoportokban a Himnuszt és a Szózatot énekelték, kórusban szavalták a Nemzeti dal refrénjét. A munkásőrök kordonnal vették körül a Petőfi-szobrot, majd kíméletlenül feloszlatták a tömeget. Kis idő múlva körülbelül kétszáz fős csoport verődött össze a Tüköry utca és Arany János utca kereszteződésében, amelyet a rendőrség odavezényelt alakulatai oszlattak szét. Ez csak olaj volt a tűzre, ami fokozta a forradalmi hangulatot.

    Késő délutánra már ötezer főnél jóval nagyobb tömeg gyűlt össze a Petőfi-szobornál. Ekkor már röplapokat is osztogattak és nemcsak március 15-ét, hanem 1956-ot is nyíltan ünnepelték, ezt tükrözték a szétszórt röplapok jelszavai is: 1848–1956, Szabad magyar sajtót! Oroszok, menjetek haza! A rendfenntartásra kivezényelt erők mintegy fél óra alatt szétoszlatták a tömeget, közel ezer fővel szemben intézkedtek, 634 embert vettek őrizetbe.

  • ELLOPOTT FORRADALOM

    Jogunk és lehetőségünk volt arra, hogy a nemzetet ne megalkuvással, hanem egy békés forradalommal emeljük át a demokráciába. A magyar állampolgárok meghatározó számban nem sikerként, hanem kudarcként élték meg a békés rendszerváltást.

    Nehéz túllépni azon, hogy mi magyarok – akik adunk a hírnevünkre – nem voltunk képesek megcsinálni saját forradalmunkat, ehelyett kiegyeztünk az összes rossz kompromisszumot begyűjtő, megalkuvásokkal teli békés átmenettel.

    Akárhogyan ideologizáljuk: a mi rendszerváltásunk nem volt több egy rossz kiegyezésen alapuló hatalomátadásnál, amelyben a vesztesek lettek a győztesek. A rendszerváltás pedig jóval több kell, hogy legyen mint egy hatalomátadás! 

    A valóságot ezért is találóbban jellemzi a rendszerváltoztatás kifejezés. Mert a rendszerváltoztatás csupán óvatos reparálást jelent, a jogi szabályozás szükséges-elégséges mértékű változtatását, az intézményrendszer kismértékű átszabását, hogy az, amit előzőleg diktatúrának láttunk, egy kis kozmetikázással immáron demokráciának mutathassa magát.

    A jogszabályok változtak, de maradt a kádári struktúra, a kádári gondolkodás, az araszolva haladás elve. A békés rendszerváltás illetve változtatás erőtlen és alkalmatlan megoldást jelentett a diktatúra lezárására.

    Ami rosszabb: ellopta a megtisztulást hozó forradalmat!