rendszerváltás

Forrás: baranyai józsef  a   rendszerváltás titkos forgatókönyve című műve

Idézet az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatából:  "Az Egyezmény egyáltalán nem engedi meg a vélemény nyilvánítás szabadságának korlátozását a politikai beszédek, vagy az általános érdeklődésre számot tartó kérdések körében.”

Több változat is ismert, de az lehet az igazi, amely szerint Szentágothai János találta ki Antall Józsefet. Nem ő jelentkezett az ötlettel. Az állampárt befolyásos személyiségei kérték arra, hogy ajánljon olyan személyt, aki az elkerülhetetlen bekövetkezte után alkalmas lenne miniszterelnöknek. Szentágothai nem volt baloldali, de jó viszonyban volt a pártállam vezetőivel. Több cikluson keresztül országgyűlési képviselő volt a diktatúra idején, az állampárt kitüntette bizalmával, amikor megválasztották a Tudományos Akadémia elnökének. Tipikus átjáró volt, akit mindkét oldalon respektáltak. Amikor megkérdezték Szentágothait, hogy kit tartana alkalmasnak a másik oldalról miniszterelnöknek – akit az ellenzékiek többsége is elfogadna – ha egy tárgyalásos úton létrejövő megegyezés eredményeként átadnák a hatalmat, nem sokat gondolkodott. Egyből Antall nevét említette, akit jól ismert, akivel igen jó viszonyban volt.

A politikai folklór szerint már a kerekasztal tárgyalások megkezdése előtt lehetett tudni, hogy a rendszerváltás utáni miniszterelnököt Antall Józsefnek hívják. Antall mellett persze más nevek is terítékre kerültek, de a kommunisták számára Antall József személye jelentette az elfogadható megoldást. Antall 1956 után soha nem fordult szembe a hatalommal, nem kellett megregulázni, nem kellett koncepciós pert indítani ellene. Antall Józseffel voltaképpen nem volt baja a kádári diktatúrának. Tipikus kiegyezőnek tartották, aki nem volt híve a konfrontációnak. Az állampárti stratégák körében nagyjából egyező vélemény volt, hogy Antall József személyében olyan jelöltet találtak, aki biztos, hogy a konfrontáció helyett a kompromisszumot választja, akinek az államképe közelebb áll a létező állapothoz mint például a liberálisoké.

Antall a Horthy-időszak államának modernizált változatában gondolkodott, amelyben meghatározó a tekintélyelvűség. Ugyancsak Antall mellett szólt, hogy tekintélye volt a konzervatívok között, hallgattak rá, Antall személyét egyaránt elfogadták a kiegyezők és a kollaboránsok is. Azzal is tisztában voltak, hogy Antall Józsefben mély nyomot hagyott Nagy Imre miniszterelnök kivégzése, az 1956-os eseményeket követő leszámolás, amely a félelemmel határos óvatosságra, visszafogottságra késztető hatást jelenthet döntéseiben is.

Tény, hogy Antall József a diktatúra idején a diktatúra egyik intézményének főigazgatója volt, soha nem került összeütközésbe a hatalommal, megkapta a munka érdemrend arany fokozatát. Antall számára más volt az ellenzéki lét, mint azok számára, akiket a hatalom üldözött, akik ellen koncepciós pereket indítottak, akiket bebörtönöztek, akiknek már az nagy engedmény volt ha munkához juthattak. Neki biztos állása, magas beosztása volt, olyan kitüntetést kapott a rendszertől, amelyet csak a hatalom elkötelezettjei, kegyeltjei kaphattak meg. Azt pedig Antall is pontosan tudta, hogy nagy álma, az, hogy miniszterelnök legyen csak valamifajta kiegyezés eredményeként, egy békés átmenet révén magvalósuló hatalomváltással teljesülhet.

Antall egyébként is viszolygott a forradalomtól, ha forradalom, akár egy békés, kulcscsörgetős forradalom révén következik be a rendszerváltás, ott Antall feltehetően csak másodrangú szereplő lehetett volna. Sem a diktatúra idején betöltött főigazgatói beosztása, sem az állampárttól kapott magas kitüntetése, a munka érdemrend arany fokozata nem erősítette volna forradalmári hitelességét. Szinte bizonyos, hogy Antall nem lett volna miniszterelnök, ha egy békés forradalom hozza el a változást, akkor más körülmények lettek volna a meghatározóak, más típusú vezetők kerültek volna előtérbe.

Kevés részlet ismert arról, hogy Antall hogyan került a kisgazdák képviseletében az ellenzéki kerekasztal tárgyalódelegációjába, majd a kisgazdákat elhagyva hogyan lett az MDF elnöke, holott e két dolog meghatározó jelentőségű volt abban, hogy Antall József közszereplőként szóhoz jutott, ismertséget szerzett, majd az MDFminiszterelnök-jelöltje lett.

Nincs elég hiteles információ arról sem, hogy az MDF elnökévé történő megválasztásában az MSZMP befolyással bíró köreinek volt-e szerepe, ha igen milyen illetve mekkora szerepe? E tekintetben nem szabad figyelmen kívül hagyni azon tényt, hogy az MDF-nek két évig olyan alapszabálya volt, amely szerint az MDF tagja az MSZMP tagja is lehetett, ami fordítva is igaz volt, az MSZMP tagja tag lehetett az MDF-ben is. Ennek gyakorlati előnye, hogy a párttag mindig azt az igazolványt mutathatta fel amelyik előnyösebbnek tűnt, de volt egy jóval fontosabb vetülete is.

E szabály elvileg – és a gyakorlatban is – két éven keresztül lehetővé tette, hogy az MSZMP beszivárogjon az MDF-be, ott befolyást gyakoroljon a politikai irányvonalra, akár az MDF elnökének megválasztására. Radikális jobboldaliak nem hallgatták el azon véleményüket, hogy az MDF ezen az úton haladva az MSZMP fiókszervezetévé válik. Nem lehet tudni, hogy például százalékos mértékben mekkora volt ez az átfedés, milyen hozadéka volt az MSZMP titkos hatalmi centruma számára ennek az átjárásnak, milyen mértékű és mennyiségű információhoz juthattak ezáltal, mekkora segítséget jelentett ez a rendszerváltás titkos forgatókönyvében vázolt célok megvalósításához?

Az ismert, hogy Antall 1988 késő őszén jelent meg a kisgazdapárt berkeiben és nem titkolta, hogy vezető szerepre pályázik. Először a főtitkári posztra aspirált, de kisvártatva már elnöki ambícióiról beszélt. Az említésre érdemes események közül elsőként talán a kisgazdák Pilvax kávéházban, 1988 november 18.-án megtartott alakuló ülését kell kiemelni, amelyen Antall is részt vett, felszólalásával nem kis vitát kiváltva. Antall azt javasolta, hogy a kisgazda párt Bajcsy-Zsilinszky Endre nevét vegye fel, bár egyenlőre óva inti a jelenlévőket, hogy újra indítsák a pártot, mert vele személyesen közölték, hogy a belügyminisztérium illetékes szervei nem engedélyezik a többpártrendszert. Antall a jelenléti ívre ráírta, hogy jelenléte nem jelenti egyben az egyetértést.

A következő ismert esemény a Független Kisgazdapárt nagyválasztmányának ülése, amelyet 1989 június 3.-án és 4.-én tartottak Érden, amelyen részt vett Antall József is. Antall ekkor már egyértelművé tette, hogy szeretne a kisgazdapárt elnöke lenni, de ennek ellenére nem került fel a jelöltlistára, mint ahogyan Torgyán József sem, aki a pártfőügyészi posztra pályázott. A nagyválasztmány úgy döntött, hogy aki nincs rajta a hivatalos jelöltlistán az „vigaszágon” kerülhet fel, ha a jelen lévő 437 küldöttből legalább 100 feláll, így jelezve támogatását. Úgy tudni, hogy Antall támogatására senki nem állt fel, Torgyán pártfőügyésznek történő jelölését viszont több mint százan felállva támogatták. A száraz tények szerint Antall nem került fel a jelölt listára, Torgyán viszont igen. Antall számára ott Érden vált nyilvánvalóvá, hogy a kisgazdák között nem kap akkora támogatást, hogy a párt elnöke, majd később miniszterelnök-jelölt lehessen.

Van még egy, a széleskörű nyilvánosság számára ismeretlen dátum, amely viszont meghatározó lehetett a rendszerváltás, Antall József személyes sorsa, Antall József miniszterelnökké választása és a rendszerváltás ilyeténképpen való alakulása szempontjából. 1988 december 6.-án egy valószínűen igen fontos megbeszélés zajlott le Antall József főigazgatói irodájában, amelyen egyik oldalról egyedül Antall József, másik oldalról az MSZMP hat prominens személyisége vett részt.  Antallt erre a megbeszélésre senki nem hatalmazta fel az ellenzék részéről, mi több, erről az ellenzék politikai erői nem is tudtak, erről Antall később sem tájékoztatta az ellenzéket. Ez egy titkos tárgyalás volt, még jóval a kerekasztal tárgyalások megkezdése előtt, sőt a kisgazdák 1989 június 3.-án megtartott nagyválasztmányának ülése előtt.

Az 1988 december 6.-ai titkos tárgyalás később, az MSZMP köreiből kiszivárgott információk alapján vált szűk körben ismertté. A politikai folklór szerint ezen a tárgyaláson született meg a tényleges megállapodás a békés rendszerváltásról és arról, hogy a békés rendszerváltást mint miniszterelnök Antall József fogja levezényelni. A Nemzeti Kerekasztal és az ott zajló tárgyalások már csupán a díszletet és a koreográfiát jelentették a nagy mű megjelenítéséhez. Természetesen ez sem zajlott simán, adódott egy pont, amikor felsejlett a békés átmenet kudarca, amikor úgy tűnt, hogy szétugrik az ellenzéki oldal.

Az MSZMP a közjogi kérdések mellett gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kérdésekben is megállapodást akart kicsikarni, Antall közbenjárására, kifejezett kérésére tekintettek el ettől. Antall pontosan tudta, hogy az egyetértés minimuma a közjogi kérdések vonatkozásában is nehezen érhető el, gazdaságpolitikai, társadalompolitikai kérdésekben pedig biztosan kizárható. Az MSZMP végül is elfogadta ezt az állapotot, a számukra fontos gazdaságpolitikai és társadalompolitikai kérdések elvárás szerinti alakulása tekintetében így aztán egyedül Antall szava jelentette a lehetséges garanciát.

Ez ismét olyan helyzet volt, amely kétesélyessé tette a békés rendszerváltást. Amennyiben szétugrik az ellenzék, nem maradt volna más lehetőség mint egy békés forradalom révén történő hatalomátadás, ami viszont sem az MSZMP-nek, sem Antallnak nem állt érdekében. Antall politikusi tehetségét nem lehet vitatni, ahogyan számos akadályt elhárítva megszervezte a békés rendszerváltás előkészítését, ahogyan a kisgazdáknál kialakult vesztes helyzetéből az MDF élére manőverezte magát az politikai mestermunka volt. Egyes vélekedések szerint, ha Antall olyan sikerrel hajtja végre a rendszerváltást mint ahogyan azt előkészítette, akkor a magyar történelem nagyjai közé emelte volna magát.

Sajnos ez nem így történt, így aztán maradnak a megválaszolatlan kérdések, főként az 1988 december 6.-án lezajlott titkos tárgyalás vonatkozásában. Igen lényeges kérdés, hogy csupán ez az egy, ismertté vált találkozó volt Antall és az MSZMP tárgyalódelegációja között vagy sor került még több titkos találkozóra is? Azt is jó lenne tudni, hogy ki kezdeményezte a találkozót, Antall vagy az MSZMP? Hogyan, mikor folyt előzetes egyeztetés a megvitatandó kérdésekről? Miért hallgatta el Antall az ellenzék előtt, hogy személyes kapcsolatban áll az MSZMP-vel, vajon a kerekasztal tárgyalások során Antall olyan kérdésekről mondott véleményt, amelyről már előzőleg a titkos megbeszélések során közös álláspontot alakított az MSZMP-vel?  Ami ismert tény, és az MSZMP-vel történő kapcsolatfelvételre utal, hogy Antall már ennek előtte Grósz Károlyt is megkereste levélben.

Az 1988 december 6.-ai titkos tárgyalás tényét egy a rendszerváltásról szóló és a Duna televízió által közvetített előadásában Bihari Mihály az AB volt elnöke is említette, de részletek nélkül. Ő és még jó páran mások is ismerik a részleteket, melynek nyilvánosság elé tárása feltétlenül fontos lenne, hogy hiteles képet kapjunk a békés rendszerváltást megelőző alkufolyamatokról.