Vitathatatlan,
hogy az Antall-kormányra rengeteg megoldandó feladat várt. A problémák
özönével kellett szembe nézni. Még itt voltak a szovjet csapatok, alig
volt az országnak devizatartaléka, kicsi volt az olajtartalék, hatalmas
a törlesztendő adóság, mindez kezelendő feladatot jelentett.
Az
Antall-kormány előtt álló feladat alapjaiban kettős volt: az egyik az
ország működésének biztosítása, a másik a történelmi léptékű változások
megtervezése, előkészítése és levezénylése. A kormányzati struktúrát, a
kormányzási technikát ehhez igazodva kellett volna kialakítani.
Antall
József megválasztott miniszterelnök számára a járható út az lett volna,
ha olyan összetételű kormányt állít fel, amelynek egyik része a napi
működési gondokkal, problémákkal foglalkozik, az ország működésének a
biztosítását szervezi, intézi, a kormány másik fele viszont kizárólag
új, a nyugati felfogás szerinti demokrácia iránt elkötelezett és rátermett kormánytagokkal a
váltást, a változást tervezi illetve szervezi.
Az
Antall-kormány struktúrájában, intézményi hátterét tekintve és
létszámában sem volt alkalmas arra, hogy ilyen léptékű, ilyen horderejű
és volumenű feladattal megbirkózzon. Ekkora feladat sikeres
elvégzéséhez legalább kétszer ekkora, jól szervezett, a nyugati
felfogás szerinti demokrácia és jogállam létrehozása iránt
elkötelezett, jól képzett, kreatív emberekből álló kormányapparátusra
lett volna szükség.
A
pragmatikus megoldást az jelentette volna, ha konkrét feladatok
elvégzésére tárca nélküli miniszterek, kormánybiztosok, miniszteri
biztosok irányításával átmeneti időszakra, meghatározott időtartamra
olyan hivatalok, struktúrák jönnek létre, amelyek csupán a feladat
elvégzéséig állnak fenn. Antall mellé abban az időben legalább kettő
vagy három miniszterelnök-helyettes vagy államminiszter kellett volna,
akik koordinálják a napi kormányzás, továbbá a változtatások
levezénylésének feladatait.
Mindezek
előtt azonban szükség lett volna egy olyan kormányzati hivatalra, ahol
az arra alkalmas és az új rendszer iránt elkötelezett stratégák, főként
gazdasági szakemberek kidolgozzák a változások levezényléséhez
szükséges stratégiai terveket, cselekvési programokat. Az akkor
hatalmon lévőknek azzal is tisztában kellett volna lenni, hogy a
rendszerváltás utáni kormányzat hivatali ideje a változások végig
vitele szempontjából olyan egyszeri kivételes lehetőség, olyan
kitüntetett időszak, amely nem adatik meg még egyszer.
Látni
kellett volna, hogy ez az időszak az, amikor a társadalom akarja, sőt
elvárja változtatásokat, később már a társadalom is inkább nyugalomra
vágyik, másrészt beállnak a dolgok és inkább a változásoktól való
idegenkedés
lesz a meghatározó, a változásokat ellenzők hangja, érdekérvényesítő
képessége jóval erősebb lesz.
Antall
József miniszterelnöki tevékenységének megítéléséhez mindezt és még
számos egyéb tényezőt szükséges figyelembe venni. Antall József
kulcsszereplője volt a rendszerváltásnak, az ő akkori tettei, döntései
határozták meg és határozzák meg egy darabig Magyarország sorsának
alakulását. Generációkra kihat az, hogy a rendszerváltást követően mit tett, illetve
mit nem tett meg Antall József az első szabadon választott
miniszterelnök.
ANTALL
EMBEREI
Sokat
hallott érv, hogy az Antall-kormány megkifogásolt sikerességét az is
befolyásolta, hogy a miniszterelnök kevés szakértelemmel bíró ember
közül választhatott, ezért kellett a régi rendszer szakembereire
támaszkodni. Egyesek szerint viszont az igazság az, hogy Antall az
ellenzéki oldalról bizalmasai körén kívül mást nem is óhajtott bevonni
a kormányzásba, főként nem a liberálisokat. Antall inkább választotta a
volt kommunistákat mint az ellenzéki oldalon lévő liberálisokat.
Tény,
hogy Antall József a szűk baráti köréből, volt osztálytársai közül vagy
az általuk ajánlott személyekből választotta ki a kulcspozíciókba
kerülő vezetőket, ami azt a feltevést erősíti, hogy valójában
bizalmatlan ember volt, aki nem szívesen osztotta meg a hatalmat
ismeretlenekkel, idegenekkel. Lehet, hogy az ő közvetlen környezetében
kevés volt a jó szakember, ugyanakkor a rendszerváltásban résztvevő más
pártok és a párton kívüliek, az állampárt ellenzékének számítók
köreiben viszont bőven volt, sőt az MDF berkeiben, vagy akár az MDF
holdudvarában is szép számmal találhatott volna alkalmas szakembert.
Emiatt
nem kevesen méltatlankodtak pártja, az MDF köreiben is, hogy Antall a
nevükben, de nélkülük kormányoz, inkább a volt kommunistákkal dolgozik
együtt. Az MDF részéről főként az alsóbb szinteken erősödött a bírálat
hangja, hogy ez már majdnem olyannak látszik mintha egy titkos koalíció
lenne a kommunistákkal, de nem a parlamentben ülőkkel, hanem a
parlamenten kívüli láthatatlan táborba tartozókkal, hiszen a
kormányzati hivatalokban jóval több volt a régi rendszer embere, mint
az új rend híve.
Nem
volt alaptalan a bírálat és méltatlankodás, hiszen például Antall
József, majd Boross Péter közvetlen munkatársa volt helyettes
államtitkárként az a Szilvássy György, aki a diktatúra pártelitjének
fiatalabb generációjához tartozott, az MSZMP majd az MSZP tagja volt,
és aki később Gyurcsány Ferenc kormányában lett titokminiszter.
Szilvássy György Antall és Boross miniszterelnöksége alatt a MEH
helyettes gazdasági államtitkáraként döntött gazdasági ügyekben és
privatizációs ügyekben és feltételezhető, hogy nem a jobboldali
kérelmezők, igénylők, inkább a volt pártelithez tartozó ismerősök
kéréseit vette figyelembe.
Az
Antall-kormány
helyettes államtitkáraként Szilvássy György engedélyezte, hogy 1993
őszén az öszödi kormányüdülő telkéből kihasítsanak egy darabot és az
ezen a vízparti telekrészen lévő 300 négyzetméteres, kétszintes, négy
lakosztályos villát Gyurcsány Ferenc cége lízingbe vehesse. Majd a
miniszterelnöki hivatal visszabérelte a villát, így Gyurcsány
cége
a bérleti díjból
fizethette a lízingdíjat. A történet része az is, hogy a Gyurcsány
cégéhez került muzeális értékű villa az átkosban Horn Gyula és Marjai
József miniszterelnök-helyettes kedvelt lakosztálya volt, amit 1993-ban
a Kaposvári Építőipari Szövetkezet és a Ganda Kft. 40-50 millió
forintból újított fel és bútorozott be, mielőtt az Antall József
miniszterelnöksége idején a Miniszterelnöki Hivatal azt lízingbe adta
Gyurcsány Ferencnek, pontosabban Gyurcsány Ferenc cégének. A döntés még
Antall József miniszterelnöksége idején született, de a szerződést már
Boross Péter miniszterelnöksége alatt kötötte Gyurcsány Ferenc a
Miniszterelnöki Hivatallal. A futamidő végén Gyurcsány Ferenc
cége nagyjából 5 millió forintért vásárolhatta meg az ingatlant, amit
egy későbbi időpontban eladtak, majd utána többször is gazdát
cserélt. A sajtóban ezzel kapcsolatosan
megjelent cikkek negyedmilliárdos vételárat emlegettek.