• RENDSZERVÁLTÁS FORRADALOMMAL ÉS
    BÉKÉS ÁTMENETTEL
  • Forrás: baranyai józsef  a   rendszerváltás titkos forgatókönyve című műve

  • Idézet az Európai Emberi Jogi Bíróság határozatából:  "Az Egyezmény egyáltalán nem engedi meg a vélemény nyilvánítás szabadságának korlátozását a politikai beszédek, vagy az általános érdeklődésre számot tartó kérdések körében.”

  •  
  • RENDSZERVÁLTÁS FORRADALOMMAL ÉS BÉKÉS ÁTMENETTEL

  • Gyakran hallható megállapítás: az új uniós tagországok közül szélesebb körű változás, nagyobb léptékű fejlődés valósult meg azoknál, ahol forradalommal, békés forradalommal zárták le a múltat. Jó példa erre az éllovas helyére felkapaszkodó balti kistigris, Észtország, ahol a békés forradalom igazi változást hozott a másfélmillió lakos számára. Nekik sikerült szakítani a múlttal. Céljuk világos volt: a múltat teljesen lezárni, új fejezetet nyitni az ország életében.

    A forradalmat itt a fiatalok csinálták, ők voltak képesek a bátor lépések megtételére. Bennük nem volt lerakódott félelem, túlzó óvatosság, amely a diktatúra alatt az idősebbekbe kitörölhetetlenül beívódott. Békés, ám célratörő és eredményes forradalom volt az övék. Nem dördült lövés, nem volt akasztás, nem csattantak pofonok, de mindazokat elküldték, leváltották, akik a régi rendet, a régi szemléletet képviselték.

    Ami főként említésre érdemes, hogy akkor ott ezt elfogadták, nem volt ellenkezés. Az észt kommunista párt nem tarthatta meg vagyonát, de nem tudta megtartani kapcsolatrendszerét sem, hiszen az oroszok távoztak az országból. Számukra elfogadhatatlan volt bármilyen békés átmeneten alapuló hatalomátadás, tudták az csak félmegoldást jelentene, esélyt adva a múlt kozmetikázott továbbélésére. Az előző rend hívei pedig elfogadták, hogy küldetésük lejárt.

    Sikerült egy kis, ám hatékony államot létrehozni. Az észtek keveset panaszkodnak a bürokráciára. A vállalkozók jövedelmük jelentős részét megtarthatják, nem nyeli el a túlméretezett állam.

    A magyarországi békés átmenet megalkotói vajon gondoltak-e arra, hogy az elnevezés eleve azt sugallja mintha a rendszerváltásra csupán két megoldás létezett volna. Az egyik a véres, áldozatokat követelő, fegyverropogásos, barikádos forradalom, a másik pedig a békés átmenet, a kiegyezésen alapuló hatalomátadás.

    A példák viszont azt mutatják, létezett egy harmadik választási lehetőség is, a békés forradalom, amely jobb megoldásnak bizonyult mint a másik kettő.

    Csehországban is egy békés, az ő elnevezésük szerint bársonyos forradalom hozta el a rendszerváltást. A cseheknek remek érzékük volt hozzá, hogy az élet nagy változásait, döntő fordulatait a köznapi ember által könnyen befogadható jelzővel illessék. Így lett az ő forradalmuk bársonyos forradalom. Sem a csehek forradalma, sem a békés átmenettel létrejött magyar rendszerváltás nem követelt áldozatot. Ez a közös a két rendszerváltásban, ám annál több a különbség.

    Prágában a kulcscsörgetős forradalom megtisztulást, katarzist hozott, Magyarországon a békés átmenet a régi állapotok, a kádári viszonyok részleges konzerválását eredményezte. Prágában csaknem mindenkit elzavartak a régi rend hatalomgyakorlói közül, sőt, kitiltották őket a közéletből, új alkotmányt készítettek. Budapesten – bizonyos területeket kivéve – csaknem mindenkit a helyén hagytak, a lényeges változtatást az jelentette, hogy a pártitkárok politikai hatalmukat pénzhatalomra váltották. A régi rend hatalomgyakorlói közül számosan meghatározó közszereplők lettek a rendszerváltás utáni közéletben is. Nem készült új alkotmány, a régi kismértékű változtatása jelentette a megújulást.

    Csehországban demokrácia lett, Magyarországon a demokrácia köztes állapota. A cseheknél átvilágították a bíróságokat, ügyészségeket, megvizsgálták a bírák, ügyészek múltját, csak azok lehettek a független bírói hatalom birtokosai, akik nem voltak a diktatúra kiszolgálói, nem követtek el igazságszolgáltatás elleni bűncselekményeket. Magyarországon átvilágítás nélkül, feddhetetlen múltat adományozva átemelték a diktatúra ügyészeit, bíráit – köztük a volt pártügyészeket, pártbírákat is – az új jogállamnak nevezett formációba. Ők lettek a jogállam legfontosabb közhatalmának független birtokosai.

    A cseheknél számos felelősségre vonás történt, súlyos büntetéseket szabtak ki, nálunk magyaroknál senkit nem vontak felelősségre, senkit nem ítéltek el a diktatúra hatalomgyakorlói közül. Csehországban a bársonyos, kulcscsörgetős forradalom lélektani hatásaként megszűnt a félelem, eltűntek a félelem árnyai. Magyarországon, a sajátos magyar megoldással, a békés rendszerváltással átmentették a félelmet is.

    A cseheknél bátran nekiláttak a változtatásoknak és nagyjából olyan országot csináltak maguknak, amilyent szerettek volna. A csehek többsége szerint teljesült az emberek várakozása. A magyarok többségének véleménye viszont az, hogy sikertelen volt a rendszerváltás, szinte semmi nem teljesült az emberek, a társadalom elvárásaiból.

    Az ellenzéki kerekasztal rossz kompromisszumot kötött az MSZMP-vel. A kommunisták a tárgyalóasztalnál is megvezették az ellenzéket. Azt állították, hogy az ellenzék soraiban számos ügynök van, és ha ők ezt kiszivárogtatják, az ellenzék hitelét veszti. Mivel az asztalnál ülők csak saját maguk vonatkozásában tudhattak biztosat, ezért a magabiztosság helyett az óvatosság, a bizonytalanság lett a meghatározó.

    A békés átmenet révén a kádári időszakból intézmények, személyek maradtak mozdítatlanságban és mint hatalmi tényezők a jogállam részévé váltak. A gazdasági hatalom birtokosai meghatározó részben a korábbi politikai hatalom gyakorlói lettek, valójában politikai hatalmukat pénzhatalomra váltották.

    A békés rendszerváltással Magyarországon átmentődött a kádári gondolkodás, az araszolva haladás stratégiája, átmentődtek a kádári viszonyok, és átmentették a diktatúra kapcsolatrendszerét is. Nem lett igazi demokrácia. Nem történt meg a bíróságok, bírák, ügyészségek, ügyészek átvilágítása. A rendszerváltás után is fennmaradt a diktatúra értékítélete, amely alapján a bűnösség és tisztesség igen sok esetben a rendszer iránti hűség vagy engedetlenség következményeként adományozott állapot volt.

    A cseheknél a bársonyos forradalomba, a rendszerváltásba bevonták a népet. A váltás, változtatás élménye közös volt.
    A magyarországi békés átmenetből kihagyták a népet. Azok egyezkedtek a nép nevében, akik idejekorán eszméltek és odafértek, odaültek az asztalhoz, akik elfogadták kiegyezést.